1.0Ich lebehttps://ichlebe.cafeblog.huSgoldhttps://ichlebe.cafeblog.hu/author/sgold/Nem mondom,hogy jól vagyok....Persze relatív,mint minden...Szar az idő,szar a kedvem... Tegnap éjjel endorfin és adrenalin túltengésem volt. Kristóffal ügyeltünk.Fáradt volt..nagyon...életunt és kedvtelen...de legalább kedves.A hajnali asthma cardiale inkább cardiogen shock volt..és mint később kiderült papillaris izom ruptura...Kristóf hisztizik és kedves vagyok..Ez őt megzavarja...A többiek nevetnek...Igazából borzalmasan ideges voltam...Idegességemet a többiekre hárítottam..Dirigáltam és hangos voltam,de jól esett.Végig az járt a fejemben,hogy Csabi vajon mit szólna? Ha látná,az igazi határozottságomat...Annyiszor elképzeltem,hogy dolgozom és meglátogat...Minden úgy zajlott,ahogy kellett zajlania:a beteg stabil,élete megmentve. Melcsit oktattam és nem kioktattam. Miközben meséltem rájöttem,hogy mennyi mindent tanultam..és rájöttem,hogy ez a káosz,felfordulás mennyire hiányozna nekem...Jó vagyok  benne...Az orvosok elfogadnak..talán tisztelnek...egyenrangú félnek tekintenek...A kisujjamban van a szakma...Nem érett még meg a gondolat... Az idő szar....Visszavonhatatlanul ősz...Sötét és nedves minden...Az új futócipőm maradt a dobozban.:( Apám kedves volt...Nem is volt olyan rossz az az egy óra,amit együtt töltöttünk.Később őszinte: Zsuzsi,te magadon kívül senkit sem szeretsz! Tényleg ezt gondolja? Igaza van? Tényleg képtelen vagyok arra,hogy magamon kívül mást is szeressek?....olyan nehéz volt megszeretnem magam...Szörnyű kritika ez...Eszembe jutott a gyerekkorom...Csak egyszer ölelt volna meg,csak egyszer mondta volna azt,hogy szeret...Mennyit dolgoztam rajta,hogy ezt a mondatot kitudjam mondani úgy,hogy már igazán nem visel meg....Volt éjszaka egy 85 éves férfi betegem. Nagyon emlékeztetett a nagyapámra. Egy tündér kisöreg :) Beszélgettem vele.Mesélt a családjáról: gyerekek,unokák,dédunokák. Mesélt az életéről,hogy mennyit szenvedett,éppen ezért a mostani szenvedést is elviseli...És a szenvedés nem is szenvedés,mert folyamatosan a családja van a szeme előtt...Annyira irigykedtem....Pedig ezt az érzést már nagyon elfelejtettem. Múltkor Gáborral beszélgettünk a buddhizmusról..Ő úgy képzeli el a lélekvándorlást,hogy van egy lista,amiből választhat a lélek...Hogy melyik családhoz akar tartozni...Évek óta nem gondoltam a családba vetett hitemre...el is nyomtam...A magamba vetett hit volt a legfontosabb...De mindig visszatér.... Lovagom tegnap elutazott..Nem mondom,hogy jól vagyok..Hangulatingadozásaim vannak és újra érzem a pszichoszomatikát...Nem tudom kezelni a helyzetet...Kicsit elvesztem...A szerelem öl,butít,nyomorba dönt???!!!.....soha nem értettem ezt a mondatot...Nem szeretek gyenge  lenni...Nem szeretek sírni...mostanában előfordult...Annyira szeretem...Várom....Minden percben várom.. Szeretem...rich